Ronda vagyok!

Amikor egyik este a vasaló fölé görnyedve – miután már néhány napja kerülgettem  - végre nekifogtam a hajtogatott ruháknak, az előszobából  hangokat hallottam kiszűrődni, valaki nagyokat sóhajtott. A résnyire nyitott ajtón át megláttam a lányom, ahogyan az előszobai tükör előtt áll és a fejét csóválja. 

 

Egy adag vasalt ruhával a kezemben a szekrényhez indultam. Amikor az előszobába léptem, megszólalt a gyerekem.

-  ÁÁÁÁ!  Megőrülök érted!

Érdeklődve fordultam vissza.

- De, hát mi a baj szívem?

- Minden. Egyszerűen ronda vagyok. Nézz, csak rám.  Nézd, meg hogy nézek ki!

Tanácstalanul néztem rá és szólni akartam, elmondani, hogy szerintem nincs igaza, hogy mennyire tökéletesnek látom.. de az én gyönyörű lánykám megelőzött és csak úgy dőlt belőle a szó. 

- A fejem nagy, a füleim elállóak, elállnak érted? Ezért leengedve kell hordanom a hajamat, ja, a hajamat is utálom, ha legalább göndör lenne… de nem. Rálapul a fejemre és úgy nézek ki. mint egy……..hagyjuk.

Látom rajta, hogy egyre jobban belelovalja magát.

- Az arcom csupa pattanás.  A melleim is kicsik, a lábaimról már nem is beszélve.

- Miért azokkal mi a baj?

- Hogyhogy mi? Hát nem látod milyen görbék és rövidek….  a térdeim is befelé állnak.

Minden csinos lánynak hosszú lábai vannak. Anya miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

Abban a pillanatban a szemei könnyben úsznak és én érzem, hogy elszorul a torkom. 

Mielőtt válaszolhattam volna, furcsa dolog történt. Hirtelen magamat láttam, ahogy állok a szobámban a tükör előtt 16 évesen és az anyámnak ecsetelem milyen szörnyen is nézek ki, felsorolva épp akkor felfedezett számtalan testi hibámat. Látom az anyám tanácstalan arcát, ahogyan engem néz.

- Anyaaa, most mi van?  Figyelsz te egyáltalán?

- Persze szívem persze, hogy figyelek rád. Válaszoltam kissé megkésve.

Majd a még mindig a kezemben tartott tiszta ruhát lerakva magamhoz húzom és letörlöm kibuggyanó könnyeit.

Beszélgetünk arról, hogy ebben a korban mindenkit nagyon foglalkoztat a külseje, hogy én is átéltem azt, amit most ő. Tudom, hogy fontos számára, hogyan néz ki, hiszen tetszeni szeretne a fiúknak és ez így van rendjén.  Sok változáson megy most keresztül, de ez jó, ennek így kell lennie. Már nem gyerek és még nem felnőtt, nehezen találja a helyét. Hogy a külsőségek mellett mennyire fontosak a belső értékek, az igazi szépség. Beszéltünk a pattanásokról, hogy talán itt az ideje felkeresni egy kozmetikust. 

Elmondtam neki, hogy milyen gyönyörű, különleges színű zöld szeme van. Imádom a jó szívét, a nyitottságát, az eszét és számomra mindig ő lesz a leggyönyörűbb és a legkülönlegesebb lány.

A vasalni valóval persze ma nem végeztem, de bevallom nem bánom.