Áldás, csoda vagy mindkettő?

Polcz Alaine és Mészöly Miklós házasságkötésük évében, 1949-ben.

"Féltem egy ilyen szép férfival házasságot kötni. (Mert nem szerettem a szép embereket. Előítélet.) Féltem írófeleség lenni, mert úgy éreztem nem értek az irodalomhoz. Mindenestül féltem a házasságtól. Mikor már itt laktunk a Városmajor utcában, és ment el otthonról, mindig néztem utána az ablakból, és azt mondtam magamban: „Ott megy az életem fele, a nagyobbik fele.” Aztán meg kellett tanulnom ezt a nagyobbik felét az életemnek függetleníteni magamtól, és úgy szeretni. Másként nem lehetett élni. Jöttek a krízisek, de kihordtuk egymást, egymás személyiségét és munkáját. Ötvenkét évig voltam a társa, akkor is, amikor éppen nem engem tekintett társának. Ezért lehetett többek között, aki, és én, ami. Segítettük, vittük egymást.”

(Polcz Alaine: Mi ketten, 2003)

Ezt a gyönyörű idézetet az interneten találtam. Nagyon nagy hatással volt és van rám, azóta is. Egy asszony mérhetetlen szerelme, szeretete a férfi iránt, akit társául fogadott.

Mennyi mindent elmond ez a néhány sor kettejük kapcsolatáról. Az érzésről, ami összeköti őket. Mennyi öröm, boldogság, mennyi kín, küzdelem, kiállás, türelem, mennyi csók és ölelés és mennyi vágy.

Hiszem, hogy a szeretet erősebb a szerelemnél. Nem csupán egy érzés, annál sokkalta több. Mert mit is jelent szeretni?

A szeretet maga a csoda, hisz nem lehet megvásárolni, kikövetelni. Feltétel és ok nélkül szeretlek, önmagadért aki, és ami vagy. Elfogadom a lényed, erényeiddel és gyengeségeiddel együtt.

Ha öröm ér veled örülök, támogatlak utadon és hiszek benned. Bánatodban osztozom, ha megtévednél, türelemmel várom, hogy visszatalálj önmagadhoz. Betegségben ágyad mellett vagyok, míg fel nem gyógyulsz, ha bajban vagy biztos fogódzót jelentek számodra.

Boldog vagyok attól, hogy szerethetlek és te ettől szárnyakat kapsz. Nem kötlek magamhoz, hagyom, hogy járd a saját utad, repülj céljaid, vágyaid felé. Ha pedig zuhannál, kölcsön adom neked a fél szárnyamat, hogy felemeljelek, megóvjalak.

Törődöm veled, mert mi összetartozunk, megosztjuk egymással lelkünk titkait. Nincs hazugság, nincs tabu. Igazi társak vagyunk, szenvedélyes nagy szövetség a miénk.

Mi ez, ha nem áldás, életünk csodája.

Hold és Vér

Mielőtt bárki megijedne, nem egy érzékletes horror történettel kívánok szórakoztatni.

Igazából arról van szó, hogy olvastam a napokban egy cikket, ami ezt a két szép szimbólumot felhasználva, nagyon megfogott. A cikk elég erőteljes ezoterikus hangvételben tárgyalta a női szerepeinket, azok átalakulását az életciklus folyamán.

És valóban, Hold és Vér, része a női énünknek. Befolyásol minket a HOLDCIKLUS és életünk során női szerepeink kiteljesedése véráldozattal jár. Nem csak a szó átvitt, hanem a valódi értelmében is.

Ahogy növekszik a hold kezdetben vékonyka kis sarlója, úgy ébredezik a kislányban a nő, és hozzuk meg az áldozatot az első menstruáció olykor fájdalmas és titokzatos eseményével. 

Ahogyan telik a hold az égen egyre fényesebben, egyre kerekebben úgy növekszik az anyaságunk a méhünkkel együtt, és szüljük meg a kisbabánkat vérrel és fájdalommal.

És a FOGYÓ HOLDDAL együtt kell elfogadnunk szép lassan a bennünk zajló változásokat a menstruációnk elmaradását, és kiteljesedni a nőiesség egy másik dimenziójában, ahol az életünk során szerzett bölcsességünk, tapasztalataink jelentik a teljességet és az erőt.

Úgy érzem nekem most az a dolgom, hogy segítsem az egyenlőre még nagyon vékonyka, de egyre növekvő kis HOLDSARLÓMAT, hogy felkészülten, bátran és bizakodva fogadja majd az első véráldozatot. 

Az én feladatom elmondani, hogy ez milyen fontos része az életünknek, hogy természetesen kell megélnünk, nem szabad tehernek tekintenünk, mert csak így tudunk majd tovább lépni, ha eljön a TELIHOLD IDEJE.

És sokkal - sokkal türelmesebbnek kell lennem az én drága, szeretett ÚJHOLDAMMAL. Kinek még viszonylag új ez a szerep és nagyon nehezen szokja meg, hogy a gyakorlatias és tevékeny anyasága lassan - lassan átfordul, abba a bizonyos háttérbe húzódó bölcsességbe, tapasztalatba.

És nekem ki kell fejeznem, éreztetnem kell vele, hogy ez mennyire fontos a számomra, és mennyire szükségem van arra, amit ő ebben az életszakaszában, nekem a lányának adni tud.

Amikor a nőnek sajog

A feleségnek napok óta fájdogált a háta,

de nem kérte az urát vigye a kórházba.

Türelmesen főzött, mosott kicsi családjára.

Estére azonban a pihenést már vágyva,

dolga végeztével lehuppant  az ágyra

és  férjének masszázsára várva,

kedvesen kérlelte, hátha az megszánja.

Embere hallgatva, mint panaszkodik nála

lázasan sajnálta  nőjét a jó pára,

mégsem indult be a masszázs technikája.

Elmondta ahelyett, fáj neki a lába

és igaz ami igaz, bárhogyan is szánja,

a kezei is nagyon le vannak strapálva.

Majd ezután magát kényelembe vágva  

éhesen a kanapén heverészve várta,

mi lesz ma  néki  finom vacsorája.

Miután az étellel jóllakott a mája,

néhány percet várva, elszundított a drága.

Ezalatt  a feleség állva a konyhába,

a mosogatóban az edényt sorjázta.

Gondolkodva  sorsán  végül nem hiába

bekapott egy gyógyszert  a sajgó hátára.

Majd ébredező férje fordult hozzája s

kérte hozzon néki szódát, nagy pohárba.

A dátha

Életem szerelmetes párja, aki a hétköznapok irgalmatlan küzdőterén, rendíthetetlen erővel és fegyelemmel, acélos önuralommal dacol az elemekkel - gyengélkedik.

Na, nem nagyon, csak egy kicsit. Bár a kór ádáz erővel próbálja legyűrni testét, tartja magát fegyelmezetten, elszántan.

Takaróba burkolózva ül a tv előtt, a kanapé sarkába gubózva, üveges szemmel szorítva magához a távirányítót. Méla csendjét, szabályos időközönként felváltva nyögdécselés, köhögés, krákogás és néha egy- egy mélyről feltörő sóhaj szakítja meg.

Határozott, ellenmondást nem tűrő orgánuma most kissé fátyolos.

- Drágám gyere csak nézd meg a homlokom! Nem vagyok lázas??

- Kapar a torkom kicsit, csinálnál egy neocitránt?

- Ide hoznád a telefonomat ??

-MI??? Mi ez, mit akarsz ezzel?? C-vitamin?? Nem kell, alig bírom szétrágni… Na azt az orrcsöppet biztos nem, szétmarja az orrom!! Hogy??? Gyerek orrcsepp??  Na jó, de hála az égnek a gyerek nem volt ennyire legyengülve!

A használt zsepik, és koszos bögrék halmaza egyre nagyobb teret hódít a nappali közepén.

Mikor közlöm a diagnózist: nátha, testhő 37,2 (az már láz ugye??) és alternatív terápiaként mellébújok a takaró alá, kicsit alább hagy a nyugtalansága is. Orrcsepptől megkínzott, elgyötört teste végre megpihen, és szépen elalszik.

De a  beteg vagyok te pedig gondos ápolónő, aki lesi kívánságaim játékot már a hét hátralévő felében biztosan játszani fogjuk.

Hát legyen… a fénylő páncélú lovagunknak is szüksége van néha egy kis pihenőre, plusz törődésre.  Még sem mondhatja, hagyom a fenébe a lovagi tornát, most csak idebújok az öledbe - mint egy ötéves -  és te cirógasd a fülemet. Ehhez azért még is csak kell valami alibi.

És a legszebb ebben a történetben, hogy a fiúk szeretik a humorunkat, mi meg Őket, úgy ahogy vannak!!!!

Üdv újra a fedélzeten!

Legénység teljes létszámban, vasalt egyenruhában, széles mosollyal arcán a parancsnoki hídon felsorakozott. Üzemanyagtartály feltöltve. (halászlé, bejgli, zserbó, töltött káposzta - ez utóbbi kicsit már ki is bugyog - rengeteg nevetés, sok ölelés, némi pihenés.)

Útra készen, hogy neki vágjunk 2014-nek. Tele tervekkel, amiket persze ki tudja, hányszor kell majd módosítani, újragondolni. De kit érdekel???

Csajok !!! Újratervezésben verhetetlenek vagyunk.

Engem most csak az érdekel, hogy rengeteg van belőle. Nagy utazások, kerek évfordulók, szülinapok, új feladatok, és még ki tudja mennyi minden.

Sok meglepetéssel, és nyilván sok várt, és kevéssé várt változással. 
Nagyon igyekszem én is emlékeztetni magamat, hogy a változás jó dolog. Még akkor is, ha elsőre nagyon rossznak, félelmetesnek és értelmetlennek tűnik. Ha elültek a változás nagy hullámai, észre fogjuk venni benne az új perspektívát is. ( Jaj istenem csak el ne felejtsem majd ezt, ha már javában pánikba estem…Ti se!!)

Ja és még valami: minden egyes nappal közelebb vagyunk a nyárhoz, és a kánikulához. Mentális állapotom, és ítélőképességem szempontjából ez nagyon lényeges, mert hibernált állapotban sokkal rosszabb hatékonysággal működöm.

- Másodtiszt!!
- Igen  Kapitány?
- Teljes gőzzel előre!

- Gépház! TELJES GŐZZEL ELŐRE!!!!!!!!!!!!!!

Újévi köszöntő

Békés álmainkba ne csalódjunk soha.
Oltalmazzon minket angyalok mosolya.
Lelkünkben béke és szeretet virítson,
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk,
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk.
Útjaink vigyenek igaz célunk felé,
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté.
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod,
Veled lehessek, amikor csak akarod.
Egymásra találjon most minden kereső,
Társával éljen minden egymást szerető.
Közösen tegyük szebbé ezt a világot.
Ízleljünk már most mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra,
Áldott legyen minden együtt töltött óra.
Nevetni tudjunk és őszintén örülni,
Odvas idő fogát messze elkerülni.
Keveset mondok végül, de szépet:
Kívánok Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasómnak jó egészséget és boldog, sikeres új esztendőt kívánok: Zsanga