Szilveszteri történet

Kora este volt, a lány ült a meleg szobában és nem kívánkozott sehová. Jól érezte magát, olyan jó volt kifelé bámulni az ablakon, nézni a szállingózó hópihéket, a tájat, ahogyan mindent befedett a fehérség. Nem volt kedve a ma esti bulihoz, számára a szilveszter sosem volt különleges nap, olyan napnak tartotta, mint a többit. Nem szerette a vele járó felhajtást, a kötelező jókedvet, a hangoskodást, a csakazértis bulikat. 

Szilveszteri partyra volt hivatalos, az egyik újdonsült ismerőse invitálta magához. Azon gondolkodott mit vegyen magára. Nem akart feltűnést kelteni, különösebben ismerkedni sem állt szándékában. Valószínűleg megvárja az éjfélt, utána gyorsan taxiba vágja magát és gyorsan ágyba bújik. 

Végül a legújabb ruháját választotta a mályvaszínű hátul kivágottat. A buliba később érkezett, már a lépcsőházban hallotta, hogyan tombolnak a többiek a lakásban. Kényszeredetten becsöngetett, már bánta, hogy egyáltalán eljött. Mennyivel kényelmesebb és csendesebb lett volna otthon köszönteni az új esztendőt. Jobban szerette a beszélgetős összejöveteleket, ahol halkan szól a zene és lehet ismerkedni, társalogni meg effélék. Arra gondolt, ilyen hangzavar mellett, esélye sem lesz szóba elegyedni senkivel. Táncolni különösebben nem szeret, alkoholt csak mértékkel fogyaszt, tehát halálra fogja unni magát.

A csengetésre egy ismeretlen magas fiú nyitott ajtót, aki kedvesen beinvitálta a lakásba.  Szimpatikusnak tűnt, de irtóra magas volt, és nagyon vékony. Az illata határozottan kellemesnek bizonyult, az igaz és a szeme olyan érdekes színű, zöldesnek tűnt. Az jutott eszébe, ilyet még nem is látott, de van ebben a srácban valami, ami zavaró, nagyon magas, igen ez az. 

Ezután összeismertette a többiekkel. A lány felmérte a terepet, az időközben előkerült házi gazdának kezébe nyomta a két üveg pezsgőt és kiválasztva azt a szobát, ahol a legkevesebb vendég tartózkodott, egy hintaszékben foglalt helyet. Nem kezdeményezett, nem csatlakozott senkihez, inkább csak a többi embert nézte.

Így unatkozott már egy órája, amikor megjelent a szobában a magas ismeretlen és egyenesen hozzá lépett. Felkérte táncolni a lányt, aki először nemet mondott, majd később meggondolta magát és a parkett felé vezette a fiút. Tánc közben sokat beszélgettek és azon vették észre magukat, hogy megszűnt számukra a külvilág, már csak ketten vannak a szobában, mintha a zene is csak nekik szólna.  Egyre többször mosolyogtak egymásra. A lány már egyáltalán nem bánta, hogy itt van sőt, arca kipirult a tánctól és a fiú testének közelsége jóleső érzéssel töltötte el.

Nagyon gyorsan megérkezett az éjfél, a közös pezsgőzés és újévi köszöntések után már egymás kezét fogva távoztak a házibuliból.
Egymás kezét azóta sem engedték el, ennek már 26 éve. 
Akkor történt, szilveszterkor.

Ünnep idején

Hálás vagyok a családomért és azért, hogy egészségesek, életrevalóak.

Hálás vagyok a férjem szerelméért, a családom és a barátaim szeretetéért.

Hálás vagyok az otthonunkért, az életünkért.

Hálás vagyok a lehetőségeimért, és a múltamért.

Hálás vagyok a gyerekeim minden egyes ölelésért, a jövőjükért, az álmaikért.

Hálás vagyok ezért a karácsonyért, hogy azokkal tölthetem, akik a világon a

legfontosabbak nekem.

És hálás vagyok nektek, akik olvassátok a blogot.

Remélem, ha mást nem is, de néhány vidám pillanatot, egy - egy új lendületet adó gondolatot sikerült adni nektek.

Még nagyon friss ez a dolog és sok a terv, alakítani való, hogy majdan egyszer elnyerje végleges célját és formáját.

Ezen leszek az új évben, és várlak vissza benneteket!

Egyetlen dolgot kívánok nektek karácsonyra: töltsétek úgy, ott és azzal, akivel igazán szeretnétek, legyen olyan ez az ünnep, amilyenre vágytatok!

Szeretettel : Zsanga

Ui: A gondokat most pár napra likvidáljátok az életetekből – úgy is megvárnak- most csak örüljetek minden apróbb, és kicsit nagyobb csodának, amit az elkövetkező napok tartogatnak nekünk.

Karácsonyi üdvözlet

„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. 

Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)

Minden kedves olvasómnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok szeretettel:  Zsanga    

                                                                                                                

Bejgli nélkül nincs karácsony

Hozzávalók a tésztához: 1/2 kg liszt, 25 dkg margarin, 2 egész tojás (+1 tojás a lekenéshez), 5 dkg cukor, pici só, 2 dl tej, 2 dkg élesztő.

Töltelék: 30-30 dkg darált dió illetve mák, ízlés szerint felcukrozva. Aki szereti, tehet bele mazsolát, reszelt citromhéjat, aszalt gyümölcsöket is.

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a langyos tejben megfuttatott élesztőt, a cukrot, a tojásokat, a sót és összegyúrjuk a tésztánkat. Ezután két órán át pihentetjük, majd 4 cipót formálunk belőle.

Később a cipókat kinyújtjuk téglalap alakúra és a tölteléket beletöltjük, ügyelve arra, hogy egyformán osszuk el a tésztán. A bejgli széleit 1-1 cm-es sávban ne kenjük le a töltelékkel. Tekerjük fel őket, a végüket csípjük le, zárjuk le alaposan. Először kenjük be a rudakat tojássárgájával, majd kétszer tojásfehérjével, (ettől lesz márványos a teteje) miután a rétegek külön-külön megszáradtak, szurkáljuk meg pár helyen a bejgliket. Ez azért fontos, hogy a gőz kiáramoljon a süteményből, és ne repedjen meg. 170 fokos sütőben aranysárgára sütjük.

A kihűlt bejgliket fóliába csomagolva 4-5 napig szobában is lehet tárolni, illetve le lehet fagyasztani.

Mézeskalácsot karácsonyra

Gondoltam megosztom veletek a mézeskalács receptemet, amit évek óta készítek karácsony idején. Nekem nagyon bevált. Előre is megsüthető, celofán zacskóban vagy sütis dobozban sokáig eláll, ha csak el nem fogy hamarabb.

Hozzávalók a tésztához:

1kg liszt,1/2 csomag szódabikarbóna, 1 csomag mézes fűszerkeverék, 25 dkg Ráma margarin, 45 dkg olvasztott méz, 20 dkg porcukor (én kristályt használtam), 3 tojássárgája (a fehérjét félretenni !). Ha szükséges az összeállításhoz, pici tej. 

A tésztát a hozzávalókból összegyúrjuk, utána lisztezett gyúrólapon vagy kiszaggatjuk a figurákat, vagy kis gombócokat formálunk és a kikent tepsibe rakjuk. 160 fokon sütjük a mézest fontos, hogy világos maradjon. Ha elkészült a tepsin 5-6 percig pihentetjük (mert puha) és ezt követően óvatosan kiszedjük.

Mázhoz: 4 tojásfehérje, 2 evőkanál citromlé, 75 dkg porcukor. (nem elírás!) A tojásfehérjét robotgéppel felverjük és utána belekavarjuk a citromlevet és a porcukrot. A máz a figurák díszítésére és a puszedliket beleforgatni is jó. Színezheted ételfestékkel, ha akarod.

Jó tanács:

A tésztát szerencsés egy nappal előbb elkészíteni és hűtőben pihentetni, mert akkor könnyebb vele dolgozni.

Advent

 

Csípi a hideg az orrunkat, még is csak nagyon lassan andalogjuk végig a sétálóutcát. Sokáig bámuljuk a hatalmas fényszarvast, és egyik kirakattól a másikig bócorgunk. Lassan , réveteg tekintettel bámuljuk a fényárban úszó várost, a hatalmas tömeget . Én  az ő kezét szorítom, ő meg a mobilját a zsebében.  Alig kilenc évvel ezelőtt, még a mi telefonunkat várták, de ez most annyira más. Egyre idegesebben kérdezgeti:-Szerinted, mennyi még? Már nyolc órája…olyan furcsa feszültség ez, kicsit félős még is annyira jó, olyan különleges, mint ez a karácsonyunk.

Advent…

Várunk!! Várunk a telefon csörgésére…sok ezer kilométerre tőlünk egy kórház szülőszobáján vajúdik a lány-az első unokánkkal.

Mi megkaptuk a legigazibb karácsonyi csodát!!

A férj esete a forralt borral

Egyik este a férjem hazaérkezvén, már a lakásba belépve boldogan újságolta, hogy ma forralt bort fogunk inni. Gondoltam a szokásokhoz híven nekem kell majd elkészíteni a nedűt. De meglepetésemre azzal állt elő, most ő fog remekelni.

A jó hír hallatán azon nyomban a fotelba huppantam és lábaimat felrakva készültem az édes semmittevésre, ellazultan vártam a fűszeres illatot, mikor is ideális állapotomnak a férjem vetett véget.

- Drágám, mennyi víz kell a borhoz?

- És egyáltalán mit kell belerakni, mármint, hogy milyen fűszereket?

Kissé csalódottan válaszoltam, majd felkeltem a fotelból és - mert tapasztalatból tudom, hogy most már nélkülözhetetlen vagyok – a konyha felé vettem az irányt.

Bár felsoroltam a belevalókat, a férjem tanácstalan arccal nézett körül a konyhában.

- Hol tartjuk a fahéjat?

- Te, az a gyömbér az milyen is?

Ekkor kibuggyant belőlem a nevetés. Az én drágám túlvállalta magát, hiszen ő a konyhába csak azért szokott bejönni, hogy megkérdezze mikor lesz ebéd, és már megy is tovább. Szóval nem az ő felségterülete ez a hely, az bizonyos.

Végül a bor elkészült és határozottan állíthatom nagyon finomra sikerült. Az is igaz,  majdnem megártott, mert a férjem rumot is tett bele, pedig azt nem is mondtam neki.

Tapasztalatok egy karácsonyi tervezővel

Hát...kérem szépen az úgy volt, hogy... én elterveztem, az idén tudományos alapon fogok készülni a karácsonyra. A szent ünnepen pedig már csak a kanapén ülve, arcomon széles mosollyal, az elvégzett munka felett érzett elégedettségtől ittasan élvezem az ünnepet és szeretteim társaságát.

Ember tervez mondják...  De hiszen én terveztem!?
Csakhogy néhány dolgot mégis kihagytam a nagy projektből.
Gondolok itt  a munkanap áthelyezős szombatok miatti,  igen rövidre apadt hétvégékre, a begyulladt lábujjamra és az év vége felé jelentkező iszonyatos módon  kimerült üzemmódra, ami  engem illet.  Nos kedveseim, marad az újratervezés. Megelégszem a  kisebb takarítással, kevesebb kaja és süti legyártásával és sokkal de sokkal több beiktatott  lazulással, pihenéssel.
Az élvezet pedig nem marad el, a karácsony az idén is eljön és a családom is velem tart.

És amikor nem sikerül tudományosan-na az ilyen

 

 

Katasztrófának indul, de mindig karácsony lesz belőle.

Nálunk is beindul a verkli, decemberben, amit mondanom sem kell ugye, nekem kell mozgásban tartani.  Nagy, olaszos sztárallűrökkel (hangzavar, ölelkezés, kajálás vég nélkül) megáldott famíliánk szerte Európában tanyázik, és népes a nagyik, pót nagyik, keresztapuk és a családhoz szorosan hozzá tartozó barátok száma is. Nálunk tehát a karácsony egyenlő a ” felpakolom a családot és nekiindulunk a reptérnek” projekttel. De ez már az utolsó fázis,  és az ezt megelőző pár napban szoktam azt érezni, hogy na, most aztán kezd elhatalmasodni rajtam az őrület.

 Mert ugye a csapat egyik fele itthon marad, és szintén igényt tart a közösen elköltött ünnepi vacsorára, és össznépi örömködésre. Egyeztetés, szabad időpontok keresése, meglepetések beszerzése stb stb. . Mindezen közben egyik fenyőünnepről a másikra vonulok, boldog háromgyerekes anyukaként.   Igyekszem lebeszélni a tanítónénit, hogy az Északi sark tematikájú osztálykarácsonyra szükséges iglu elkészítéséhez nem én vagyok a legalkalmasabb alany. Pedig nem kéne ám nagy csak egy kissebbecske, oda a hátsó sarokbaJ). Kétségbeesve próbálok ellenállni, cserébe beígérem a három tálca mézessütit, csak mentsenek meg az eszkimók és az SZMK haragjától.

És persze,  otthon is igénylik a karácsonyi feelinget, adventi naptár, koszorú miegymás. Bár az uram szerint a koszorúnk rendkívül tűzveszélyes.

-  Ja anya elfelejtettem mondani Danit húztam holnap télapózunk, kéne valami kis aji!

 Ó persze , este fél tíz nem gond megoldom.

-  Annnyúúú! Ugye nem felejtetted el, holnap a dómban ünnepi hangverseny, kivasaltad a blúzom? Ja és fél négyre oda kéne érnetek!

Hogy felejtettem volna el kicsim??

-  Drágám , most kaptam az e-mailt az évzáró értekezlet alsóbögyörősvalagpusztán lesz, tudod abba a hotelben, ahol a nyári tréningünk is. Vacsorával zárunk, csak másnap tudok hazajönni.  Elviszed a fiúkat edzésre???

.”+%=%1 Hogy az alsóbögyörősvalagpusztai szent szűz áldaná meg azt a drága felsővezetőt, aki ezt kitalálta….

Persze megyünk edzésre, vasárnap versenye lesz a kicsinek-nem hagyhatjuk ki.

Amíg edzenek, esetleg beugorhatok a TE..O-ba a jézuskás kívánságlista kiemelt helyén szereplő, jutányos árú, és hasznos, zombilányos titkos naplóért.

Másnap a templomban rohanvást még gyorsan beszerzem az aktuális,  legszebb cserép mikulásvirágot anyósomnak- a szentemnek sikerült december hatodikán születnie. De jó is ez az ünnepi hangverseny, mert bár elég hideg van a templomban, közben legalább fejben összerakom az ünnepi menüt. Ja meg kitalálom, hogy mikorra időzítsük még elutazás előtt az „itthomnaradottak” karácsonyát. Bónuszként pedig hangverseny után még mehetek egy pár kört, a szalmalabirintusban.

 Futólag Elolvasom az adventi szaklapok rendkívül hasznos tanácsait is , mint hogy fordítsunk magunkra is időt és figyelmet az ünnepi készülődés közepette: masszás, smink,  köröm, frizura stb. Boldogan konstatálom, végre van mit kipipálnom.  Sminknek ugye ott vannak az élénk kék karikák a szemem alatt (táska is van legalább lesz mibe pakolni.)  Frizurára igazán nem lehet gondom, most vettem egy termo sapkát (nagyon előnyös). És még a maszzást is megoldom, mert éjfél tájt a csomagoló papír halmok fölé görnyedve az uram teker kettőt a nyakamon, miközben érdeklődik nem akarnák é esetleg aludni térni.

A nyitott bőröndöt a nappali közepén ügyesen kikerülve gyorsan felporszívózom, és hagyom, hogy drága barátném rövidúton meggyőzzön:  „hagyd a fenébe az ablakpucolást!!”

Megpróbálok hét személyt kilenc napra hat kézi, és egy feladandó poggyászba belevarázsolni- ajándékostul, házikolbászostul, alvóállatostul. Bölcsen nem gondolom végig, hogy a menetrend szerint megeső kalandjaink közül az idénre vajon mit szán nekünk a jézuska?  Rossz terminál, hóvihar, összetör, elhagyott ajándékok, vámtisztet körbe hányó legkisebb stb. stb. Lelkem mélyén persze tudom, hogy az idén sem fogjuk megúszni.

Most már halálosan fáradtnak érzem magam, apatikusan mosolygok és várom az indulás napját, mint a messiást.

Mert ha felszáll végre a gép, elkezdődhet a karácsonyunk. És felszállás közben karfát szorítva fordul a katasztrófa, a halálos kimerültség karácsonyba, és boldog várakozásba. Mert tudom, hogy ritkán látható elégedettség ül majd a szüleim arcán, amikor az összes gyerek és unoka csatolt részeivel együtt végre egy fedél alatt lesz.  Hogy a fiúk  most  igazán lazítanak,  miközben intenzíven igyekeznek ritkítani az almasör állományt a” szivarszobában” J.  És, hogy a legjobb nekünk lányoknak, a takaró alatt kucorogva ezredszerre is megnézni az Üvegtigris összest, nem véve tudomásul, hogy  az aprólékok csokikómában hason csúsznak a konyhaasztal alatt.

Az én legeslegjobban várt karácsonyi ajándékom, amikor a tranzit üvegén át megpillantom a tesómat vadul integetve, hogy két másodperccel később, csomagokat, mindent hátra hagyva egymás nyakába ugorjunk.

És akkor már legbelül is érzem, hogy helyén van a karácsony. Meg mi is.

Ui: Titkon annyira nagyon reménykedem, hogy ott ül majd a szárnyon egy pinduri kis karácsonyi angyal, aki őrködik az én imádott, de szédült családom fölött, hogy lényegesebb idegrendszeri és anyagi károk nélkül érkezzünk a célállomásra.

 

Folyton úton

Jelenleg még otthon lakom, bár az igazat megvallva elég keveset látnak az őseim, ugyanis folyton úton vagyok. Az én koromban az embernek rengeteg dolga van. De nekik hiába magyarázom.
Folyton azzal nyaggatnak, hogy csak ki-be járkálok, mért nem tudok nyugton ülni a fenekemen, igazán olvashatnék vagy segíthetnék egy kicsit. Például levihetném a szemetet, és egyébként is rendet kellene raknom végre a szobámban, mert olyan szag van odabent, mint ahol megdöglött valami.

Na, ekkor én már fogom is magam és ott se vagyok. Lépek a haverokhoz, hallgatni se bírom ezt a macerát. Még hogy keveset vagyok otthon, ha folyton piszkálnak, garantálom, hogy még ennyit se maradok.

A muterom, a múltkor rendet rakott a szobámban, amíg  nem voltam otthon, hát mit mondjak úgy kiosztottam, hogy többet nem próbálkozik, az tuti. Miért kell a dolgaimhoz nyúlni, az embernek már magánélete sem lehet?

Aztán ott a reggel, kezdődik a rémálom, indíts az iskolába. Na, speciel ezért az opcióért annyira nem rajongok, de muszáj odajárnom, mert különben kitörne otthon a harmadik világháború.

Életem legfölöslegesebb elfoglaltsága annyi szent. Kimondottan unom, ráadásul kezdés hajnali 8 órakor – hétvégén ilyenkor fordulok a másik oldalamra -, utána tanulás, dolgozat, feleltetés, kötelező tornaóra.

Csak azt tudnám kinek a találmánya, megköszönném neki az egyszer biztos. Dehogy akarok én futkosni, ugrabugrálni, amikor olyan fáradt vagyok, meg aztán ebben az életkorban sok pihenésre van szükségem, de ezeknek a tanároknak beszélhet az ember.

Az ételben válogatós vagyok, ezért  otthon eszem. Az anyám mindig teletömi a kedvenc kajáimmal a hűtőt és még szendvicseket is gyárt, ha átjönnek a barátok. Nem azért mondom, de jól főz az öreglány. Később még összefutunk a srácokkal, lemegyünk focizni, vagy felugrunk valamelyik haverhoz aztán ott náluk filmeket nézünk. Persze a barátnőmet is meg kell látogassam, különben egész héten azzal szekíroz, hogy nem töltünk együtt elég időt.

Estefelé hazazuhanok, akkor még gépezek egy kicsit, mert mégis csak tudnom kell mi történt mióta nem találkoztunk. Kiterjedt baráti köröm van, ápolni kell a kapcsolatokat. Úgyhogy este már örülök, ha bezuhanok az ágyba. Anyám mindig gondoskodik tiszta ágyneműről, vasalt ruháról, csak azt tudnám, hogy miért akar mindent kivasalni. Én már százszor mondtam neki, hogy nem vagyok olyan úri gyerek fajta.

Bár, folyton vitatkozunk, mert szerinte a szobámban  iszonyatos a rendetlenség,  és káosz uralkodik, én mindent megtalálok, és egyébként sem érek rá pakolni, mikor jobb dolgom is akad. A hétvégén meg discóba, bulikba járok, ahonnan - mivel. a jó bulik későn kezdődnek- csak hajnalban vagy reggel érek haza. 

Összességében a körülményekkel meg vagyok elégedve. A kaja jó, van saját szobám, tévém, számítógépem, mobilom akár otthon is maradhatnék, de én ehhez túl elfoglalt vagyok.

Karácsonyi tervező

Sziasztok! Itt az én karácsonyi tervezőm. A tennivalóim listája az ünnepig. Idén először szeretnék egy boldog, nyugis, idegbaj mentes karácsonyt magamnak és a családomnak. Ezért elterveztem, hogy napi bontásban leírom az elvégzendő feladatokat, majd a tervnek megfelelően minden alkalommal elvégzem a munkákat és várom az áhított végeredményt. 

Ma már el is kezdtem rajta munkálkodni. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok és izgulok, hogy sikerül-e a tervet megvalósítanom.

Akkor vágjunk bele! Hajrá karácsonyi készülődés! Hajrá Zsanga!

Karácsonyi készülődés tudományosan

Sziasztok!

Tudjátok, hogy már csak 17 nap van karácsonyig? Alig faljuk föl a Mikulástól kapott édességeket és már is törhetjük a fejünket azon, hogyan legyünk készen karácsonyig a rengeteg feladattal. Mert teendőnk az lesz bőven.

A takarítás, a lakás dekorálása, az ünnepi menü megtervezése, alapanyagok beszerzése, egyeztetés a családtagokkal (az idén kihez, mikor megyünk), ajándékok vásárlása, majd becsomagolása, sütemények elkészítése, főzés, fenyőfa vételezése, később díszítése stb..,stb..

És persze mindezt úgy, hogy minden munkafolyamattal időben végezzünk és az ünnepi asztalnál ne lógó nyelvvel és a fáradtságtól elgyötörten üldögéljünk.

A magam részéről ebben az évben (kísérleti jelleggel) az ünnepig rám váró teendőket táblázatba foglaltam és napi lebontásban beterveztem  mikor, mivel kell elkészülnöm.

Rájöttem, hogy bizonyos ételek és sütemények már korábban is elkészíthetők, sőt lefagyaszthatók, így időt spórolhatok és reményeim szerint az ünnepnapok nem megfeszített tempóban telnek majd el.

Példának okáért ilyen a töltött káposzta, a mézes puszedli (hamarabb megsüthető, de a fagyóba ne tedd be), vagy akár a  zserbó  és a bejgli is, amit nyugodt szívvel  berakhatunk a fagyasztóba.

A házimunkákba és a bevásárlásba, no meg a fa beszerzésénél és  az ünnepi asztal megterítésekor szintén jól jöhet néhány segítő kéz. Szóval lányok, asszonyok, nőtársak ha gondoljátok tartsatok velem, tudományra fel!!

Ti hogyan készültök az ünnepekre? Beosztjátok a tennivalókat? Van, aki segít?

Örülnék, ha megosztanátok a tapasztalataitokat velem és a többi olvasóval.

Tudjátok, mindig tanul az ember.