Polcz Alaine és Mészöly Miklós házasságkötésük évében,
1949-ben.
"Féltem egy ilyen szép
férfival házasságot kötni. (Mert nem szerettem a szép embereket. Előítélet.)
Féltem írófeleség lenni, mert úgy éreztem nem értek az irodalomhoz. Mindenestül féltem a házasságtól. Mikor már itt laktunk a
Városmajor utcában, és ment el otthonról, mindig néztem utána az ablakból, és
azt mondtam magamban: „Ott megy az életem fele, a nagyobbik fele.” Aztán meg
kellett tanulnom ezt a nagyobbik felét az életemnek függetleníteni magamtól, és
úgy szeretni. Másként nem lehetett élni. Jöttek a krízisek, de kihordtuk
egymást, egymás személyiségét és munkáját. Ötvenkét évig voltam a társa, akkor
is, amikor éppen nem engem tekintett társának. Ezért lehetett többek között,
aki, és én, ami. Segítettük, vittük egymást.”
(Polcz
Alaine: Mi ketten, 2003)
Ezt a
gyönyörű idézetet az interneten találtam. Nagyon nagy hatással volt és van rám,
azóta is. Egy
asszony mérhetetlen szerelme, szeretete a férfi iránt, akit társául fogadott.
Mennyi
mindent elmond ez a néhány sor kettejük kapcsolatáról. Az érzésről, ami
összeköti őket. Mennyi öröm, boldogság, mennyi kín, küzdelem, kiállás, türelem,
mennyi csók és ölelés és mennyi vágy.
Hiszem,
hogy a szeretet erősebb a szerelemnél. Nem csupán egy érzés, annál sokkalta
több. Mert mit is jelent szeretni?
A
szeretet maga a csoda, hisz nem lehet megvásárolni, kikövetelni. Feltétel és ok
nélkül szeretlek, önmagadért aki, és ami vagy. Elfogadom a lényed, erényeiddel
és gyengeségeiddel együtt.
Ha
öröm ér veled örülök, támogatlak utadon és hiszek benned. Bánatodban osztozom,
ha megtévednél, türelemmel várom, hogy visszatalálj önmagadhoz. Betegségben
ágyad mellett vagyok, míg fel nem gyógyulsz, ha bajban vagy biztos fogódzót
jelentek számodra.
Boldog
vagyok attól, hogy szerethetlek és te ettől szárnyakat kapsz. Nem kötlek
magamhoz, hagyom, hogy járd a saját utad, repülj céljaid, vágyaid felé. Ha
pedig zuhannál, kölcsön adom neked a fél szárnyamat, hogy felemeljelek, megóvjalak.
Törődöm
veled, mert mi összetartozunk, megosztjuk egymással lelkünk titkait. Nincs
hazugság, nincs tabu. Igazi társak vagyunk, szenvedélyes nagy szövetség a miénk.
Mi
ez, ha nem áldás, életünk csodája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése