Segítség, kamasz a láthatáron...

 

Munkából hazafelé menet háziasszony üzemmódra kapcsolok. Azon töröm a fejem, mit adok vacsorára az enyéimnek. Majd beugrok a sarki közértbe és bevásárolok.

A lakásba belépve majd nem csinálok egy dupla leszúrt Rittbergert, de szerencsére megúszom. A fiamnak sikerült az előszoba közepén hagynia 45-ös cipőit. Miután az ijedtségtől felocsúdok, észreveszek még két pár nagy lábbelit a kövön. Vendégeink vannak, állapítom meg, átjöttek a gyerek haverjai.

Megkapja a magáét, csak maradjunk vendégek nélkül motyogom az orrom alatt, ha százszor meg nem kértem, hogy ne hagyja szét a cipőit…

Gyorsan bevetem magam a konyhába és hozzáfogok a vacsorához. Amíg a zöldségeket pucolom, elkalandoznak a gondolataim. Eszembe jut milyen aranyos is volt az én kicsi fiam. Babának kicsit pufók és nagyon jó étvágyú gyerek, és az a szőke fürtös hajacska, imádtam az illatát. Ahogy hozzám bújt és átölelte a nyakamat. Imádott futkosni, bújócskázni, csupa energiabomba volt ez a gyerek.

A kedvenc plüss macijához pedig körömszakadtáig ragaszkodott, azzal aludt el minden este. Egyszer, amikor a Balcsira indultunk itthon felejtettük Bundást és vissza kellett fordulnunk félúton, mert a gyerek iszonyú hisztit levágott. Emlékszem, ha időnként meg kellett javítanom szegény mackó bundáját, azt csak is akkor tehettem, ha ő már elaludt és dolgom végeztével vissza kellett dugnom a takarója alá a szőrmókot, mert különben állt a bál.

Akkoriban, ha kérdeztem válaszolt rendesen, nem vonogatta a vállát, és nem zárkózott be a szobájába, nem lógott órákat a számítógépen (szerinte társasági életet él és egyébként is minden haverja ezt csinálja), nem kellett kiimádkozni a fürdőszobából, segített a nagyinak bevásárolni és …..

Hirtelen fülsüketítő rock zene zökkent ki a mélázásból… a fiúk zenét hallgatnak, hát ezt biztosan hallják, én viszont megsüketülök! Be kell szerezzek egy füldugót, különben meg fogok őrülni! Miért csak ordítva lehet zenét hallgatni? Vedd halkabbra, kiabálok föl a szobájába, persze szokás szerint semmi válasz.

Elviselhetetlen ez a gyerek, és az én türelmemnek is van határa!

Idáig jutok gondolatban, amikor is kisvártatva dobogást hallok a lépcső felől és 190 centis magzatom terem mellettem a konyhában? Mit főzöl? – kérdi, én válaszolok, majd rákezdek a szokásos monológra, hogy hányszor kértelek édes fiam, hogy ne hagyd széjjel a cipőidet és ne üvöltesd a zenét, és tegyél végre rendet a szobádban hallod, neked beszélek…

Ő nem válaszol, csak néz rám, majd amikor úgy látja befejeztem a mondandómat, akkor azt mondja - anya, csinálj már néhány szendvicset légyszí, megéheztünk a skacokkal.

Tudod, olyan finomat, amilyet csak te tudsz, majd ad egy puszit az arcomra és már el is tűnik a lépcsőfeljáróban...

Én pedig elmosolyodom és hozzákezdek szendvicset csinálni, olyat, amilyet csak én tudok és garantálom, mind a tíz ujjukat megnyalják utána ezek a srácok. 

 

Hétvégi bolondozások...

Van úgy, hogy az ember lányának fáj a foga - máma. Persze mikor fájna, a víkenden drága, mikor is balszerencséjére nincs ügyelet széles e határba. Ezért aztán egy átvirrasztott éjszaka után, a nyomorult átzötyög a szomszédos metropolisba bután, bízván abban, hogy sajgó sebére hamar gyógyírt talál. Hősünk téved sajna, mert a doki nem vigasztalja, ám szakavatott kollégáját annál inkább „magasztalja”, ki a foghúzás mesterfogásait nem alkalmazta rajta. De mert „vidéki” vagy balga, elküld egy másik helyre balra, hol elcseszett, fájó csontodat kimetszik sajna. Igen ám, de a híres intézmény kapuja zárva, így nem marad más hátra, mint várni hétfő hajnalig te drága. A hét első napján már kissé elcsigázottan állva, a megváltó szájsebészeti objektumnál megtudod, hogy a beutalód itt sajnos nem járja. Menj vissza a „prérire” türelem leánya a házi fogdokidhoz beutalóra várva s utána, ha kaptál a távrecsegőn időpontot máma, tégy újabb próbát hátha.

S meglátod sajgó fogaddal csupán öt napot várva, tiéd lesz a pöszék mennyországa!

Történt napjainkban, nálunk Magyarországon.

Bármennyi idős is legyen a gyereked, ha beteg, a torkod elszorul, a gyomrod összerándul, és már csak arra tudsz gondolni, hogy minél hamarabb múljon el a baj. Ezt azonban senki sem látja rajtad, mert közben lázat csillapítasz, sebet kötözöl vagy éppen az orvoshoz indultál a legrövidebb úton, a kocsiban az emberpalántával és ezalatt mindenkiben tartod a lelket.

Majd miután kiderül, hogy nem komoly a dolog, csupán egy kis horzsolás vagy nátha, összeomlasz, a férjed vállán sírod ki magad és hálát adsz az égnek.

Hazudik a tükör

Rosszkedvűen és csatakosan ébredtem. Már megint csurom víz vagyok, a hajam csupa kóc. Nehézkesen kelek ki az ágyból, kiborít ez a helyzet. Ráadásul egy hete  késik... Nekem, akinek eddigi élete során mindig óramű pontossággal megérkezett e vendége. Terhes nem vagyok az biztos, hiszen védekezünk. Lehet, hogy valami bajom van? Most, hogy betöltöttem a 45-öt lehet, hogy ez normális? Nem elég, hogy újabban gyakori vendég lett nálam a szemöldökcsipesz. Két gyantázás között a meg-megjelenő pihéket az államon és az orrom alatt ezzel tépdesem ki és, nagyjából egy héten háromszor-négyszer arra kelek, hogy leizzadtam, még ez is. Istenem mi jöhet még?

Ha most valaki azt mondja nekem, hogy aggódik a ráncai és a narancsbőre miatt, biztosan itt helyben agyoncsapom. Még hogy ráncok és narancsbőr. Egy fenét! Ugyan már! Szőrök, izzadás és most ez, késik a menzeszem vagy lehet, hogy most már elmarad? Istenem, hasít belém az érzés ÖREG VAGYOK!!

Még mindig pizsamában ülök, majd előveszem a kis tükrömet a neszeszerből és biztos ami biztos, az arcomat kezdem vizslatni. Gyors megállapítást teszek, karikák vannak a szemem alatt, mit karikák, barázdák és ha hunyorgok akkor igen is ráncolódik a külső szemzugomnál a bőr.  ÁÁÁÁÁ!!

Magamba roskadok, és közben jár az agyam. Ezek tutira végérvényesen az öregség jelei, úgy látszik kivetette rám hálóját a klimax és feltartóztathatatlanul be akar kebelezni. Ezután gondolom, jön a „löttyedés”, bár az igazat megvallva a két gyerek szoptatása is ott hagyta nyomait a melleimen.

Na, ezt sosem hittem volna, hogy valaha egyszer azon fogok bánkódni, hogy elmarad a vérzésem. Szerencsétlen csomagnak érzem magam, nyomaszt a 45 évem, és már potyognak is a könnyeim. Kisvártatva megszólal a mobilom. A legjobbkor. Vajon ki a csoda kereshet ilyenkor? Teljesen ki vagyok készülve, nincs kedvem most senkivel beszélni!

 Egyébként is éppen sírok, sajnálom magam, na és akkor mi van?

Mivel a telefonom kitartóan csörög, végül a  kíváncsiságom erősebbnek bizonyul és ránézek a kijelzőre a nagynéném hív, úgy döntök felveszem. Már amikor beleszólok a telefonba leveszi, hogy baj van.  Mi történt kérdi tőlem és faggatni kezd, én pedig elmesélem neki a kálváriámat és már bömbölve sírok, a könnyeim pedig megállíthatatlanul folynak végig az arcomon.

Először nem is hallom mit mond, szipogok és orrot fújok. Valamivel később már hangjának foszlányait is értem, és beszéde egyre inkább nyugtatóan hat rám. Drágám nagyon sajnállak, hogy szenvedsz, de nyugodj meg, ez még nem a világ vége, hidd el nincs semmi baj. Dehogy vagy te öreg, egy csuda klassz csaj vagy, én már csak tudom, hisz ismerlek.  És szerencsés, a férjed még most is imád, hiszen úgy néz rád, mint egy szerelmes kamasz. Hát kell ennél több? Először is látogasd meg a nőgyógyászodat, vizsgáltasd ki magad. Lehet, hogy a változókor fuvallatának első érintését érzed, ugyanakkor az is lehet, hogy nem erről van szó. Ez egy folyamat, ami évekig is eltarthat. Láttam nőket, akik teljesen belebetegedtek az idő múlásába, te ne tedd ezt magaddal, kérlek.  Itt vagyok én, az élő példa „túléltem”, jól vagyok. Drágám elárulok egy titkot, a szex is működik. Ja, és nincs para a terhesség miatt.  Mindjárt nálad vagyok, most meginnék egy kávét. 

Így történt, hogy a szemöldökcsipesz állandó kelléke lett a neszeszernek. Kérem szépen voltam az orvosnál, minden eredményem jó, egészséges vagyok.  Még nem klimaxolok és ősz hajszálam sincs. De szép is ez az élet.

Perseidák

Csillagles a legkisebbemmel, két éjszakán át hanyatt fekve a nyugágyban…

Olyan apró kis boldogság ez, semmi különös, még is azt érzem, hogy örökre emlékszünk majd erre a nyár végi éjszakára. A langyos még is picit borzongató szellőre, kis talpára, amit gondosan szorosan hozzám tapaszt, ölelő karjára és elragadtatott sóhajára, ami szinte egyszerre szakad ki belőlünk, ahogy meglátjuk a huszonharmadikat, a legfényesebbet.

A takaró alá bújva tudom, hogy nagyon egyszerű, de megismételhetetlen élmény mindkettőnknek. Mert csak most nyolc és háromnegyed éves, holnap már más lesz… a mi életünkben nem jönnek többet ilyen Perseidák.

 És most végre csak az övé vagyok, csak is az övé, senki másé. És tudom, hogy ezeket a ritka pillanatokat ki kell használni és nagyon - nagyon megélni. Értékelni és őrizni.

- Anyaaa ráérsz most?

- Mit szeretnél kicsim?

- Semmit. Csak játszunk egy Lotti Karotti-t?

-  Később szívem jó? Még ki kell teregetnem, megcsinálni az uzsikat és..és… és.

Aztán legtöbbször már mindketten elfáradunk. Ő is elálmosodik, én is alig érek a végére, és már csak az ágyban a jó éjt puszinál állapítjuk meg, hát jó akkor majd holnap. Bár igyekszem nagyon, de sajnos legalább annyiszor nem sikerül, mint ahányszor nyugodt szívvel nekiülök Lottizni és hagyom szaladni a házat.

És akkor még nem említettem a két nagyobb, no meg férjuram igényeit.

Az élet igazolja azt az okosságot, hogy az időd és a figyelmed a legnagyobb kincs, amit neki adhatsz. Mert a szülinapi listán azért a sok drága és „hasznos” cucc mellett mindig szerepel, egy menjünk mozizni – bowlingozni - fagyizni, csak legyél velem úgy igazán program.
De ettől függetlenül nem könnyű úgy osztani magunkat, hogy mindenkinek jusson annyi és olyan belőlünk, amit  családunk tagjai  szeretnének.

Ezért kell lecsapni az ilyen ritka csillagászati eseményekre. Élményt kovácsolni belőle, emléket, útra valót tudva, hogy ezt magával viszi…

A mászóka

Ülünk az irodában a reggeli kávénkkal és mesél, jókedvű, ahogy általában mosolyog, ahogy azt tőle megszoktuk.

Képzeld…tegnap nálunk vacsorázott a Joci!!

Vajon miért történelmi jelentőségű ez a vacsora, és ki is az a Joci? Hát Joci gyerek bizony az a gaz csábító, aki viszi a háztól az egy szem lányt.

A fiatalok sebesen szövik a terveket az önálló életről, másik városba költözésről, albérletről. Ő pedig biztat és támogat, nyugtatja apukát, és persze csomagol hazait, az útra. Még a kedvenc pulcsit  az utazó táska tetejére dobja, mert most már hűvösek a hajnalok.

És aztán áll magabiztosan a kapuban, nevetve integet utánuk - persze kicsim, vasárnap hívlak …

És most csak én látom a kibuggyanni készülő könnyeit, és csak én tudom, hogy végig bőgte azt az éjszakát, miközben bőszen bizonygatja, hogy ez az élet rendje és büszke rá, hogy ilyen életre való lánya van.

És igen valóban ez az élet rendje. A kölykök hétfőről keddre virradóan egyszer csak felnőnek, és nekünk egyenes derékkal, mosolyogva kell utánuk integetni, ha nem akarjuk mindannyiunknak megnehezíteni a leválást.

Persze ettől még nem fogja kevésbé marcangolni a szívünket a „folyamat”. De ha az eszünkkel tudatosítjuk, hogy ez egy természetes dolog - és egy új életszakasz kezdetét jelenti ez a család minden tagjának - azzal egyrészt a szívünk fájdalmát is csillapíthatjuk némileg, másrészt az anyahajó biztonságát elhagyó, „senyvedt” kis gumicsónakkal éppen partra evező, kedvenc matrózunk útját is nagyban megkönnyíthetjük.

Igaz most nagyon nehéz okosnak lenni, de hosszútávon ez a taktikánk megtérül.

Előfordul, hogy valami miatt még is megakadt ez a nagy projekt, ami legtöbbször parttalan és végeláthatatlannak tűnő viták, és veszekedések forrása. Persze ez szinte mindig a szeretetteljes féltés talaján kezdődik.

Mert aggódom érted, mert bánthatnak, mert mi lesz, ha nem tudod megoldani? Mi lesz ha …? Félünk, mi lesz???

Persze, mert te gyereknek kezelsz, mert nem hiszel bennem, nem bízol bennem, irányítania akarsz stb.! Engedj el!!!!

Amikor kicsi volt, ott álltunk a mászóka alatt, és amíg ő boldogan kiabált, hogy felértem a tetejére, addig mi csendben imádkoztunk és helyezkedtünk, hogy ha esetleg mellé lép, el tudjuk kapni. De egy napon tudtuk, hogy ma engednünk kell, hogy egyedül másszon, mert ha nem, sosem fogja megtanulni hogy nem csak a kezére kell figyelnie, hanem a lábára is.

Aztán szép lassan megbarátkoztunk az új játékkal, és egy napon már a padról ülve néztük, ahogy egyedül mászik és büszkén állapítottuk meg gyors, mint a gepárd.

A játék nem változott csak a terepviszonyok. El kell hinnünk, hogy ezen a nagy mászókán is, amit úgy hívunk Élet, egy gepárd ügyességével és gyorsaságával fog haladni.  És ha mi hisszük, ő is hinni fogja.

Aztán ha ezen túljutunk, hamarosan elkezdhetünk azon gondolkodni a két fősre apadt legénységnek mihez lenne kedve – lehet, hogy a déltengerek felé kellene venni az irányt?

Az anyahajó :-))

A rántás fölött állva valljuk be őszintén mindannyian elmerengünk néha azon, hogy mennyivel szebb-jobb-egyszerűbb-izgalmasabb lenne az életünk, ha egy Bree Van de Kamp bőrébe bújtatott Martha Stewart lehetnénk, aki nem mellesleg Monica Belucci körvonalaira hajaz. Aztán a rántásunk odakap és egy pillanatra átvillan az agyunkon lehet, hogy meg kéne próbálnunk azt szeretni ami van?

Meg bizony… mert az legalább annyira szerethető és tökéletes, mint fentebb említett hölgyek bármelyike. Szerencsénkre férjeink, fiaink, apáink nagyon megszeppennének, ha a vasárnapi rántott hús fölött egyszer csak Monica igéző tekintete kacsintana vissza.

Mert mindannyiunkban van egy csipet házi tündér,  egy kisebb divat ikon  és naná, hogy a szex istennő is ott lapul és a többiről még nem is beszéltünk. Csak időnként meg kell állnunk egy pillanatra, hogy átláthassuk a családi életnek nevezett káoszt és tudjuk, most éppen melyik is az aktuális a sok szerepünk közül.  Csak hinnünk kell abban, hogy adott pillanatban lehet az a legjobb.

De ahhoz, hogy ezrediknek, ezt a kaméleon szerepet is magunkra ölthessük. néha kellhet egy kis segítség, egy-két jó tanács vagy csak egyszerűen valaki, akinek  elmondhatjuk most épp miért sántult meg szerencsétlen Mónika, vagy fránya Mártát az utóbbi hetekben maga alá temette a szennyes hegy.  A tökéletesség nem abban rejlik, hogy nem hibázunk és nem kérünk segítséget.

 De egyáltalán akarunk mi tökéletes nők lenni?

Vagy egyszerűen csak szeretnénk, ha a feladatainkat könnyebben, gyorsabban elvégezve élvezhetnénk azt, hogy Nők vagyunk egy olyan családban, amiben mindenki úgy érzi jól magát, ahogy van. Nők vagyunk, a világ legzseniálisabb átváltozó művészei, akik a másodperc törtrésze alatt vállnak decens háziasszonyból üvöltő anyatigrissé, ha a körülmények így kívánják.

Hát kell ennél tökéletesebb?

Családanya, dolgozó nő vagyok. Szociális munkásként  saját élettapasztalataim mellé, a családi élet és kapcsolatrendszer szövevényeinek elég jelentős spektrumáról sikerült ismereteket begyűjtenem. Szakemberként a családot, mint rendszert tekintem és ennek megfelelően dolgozunk a problémák, nehézségek megoldásán. De ezek a „szakmaiságok” kiválóan alkalmazhatók bárki számára, ha egy kicsit tudatosabban koncentrál  bizonyos élethelyzetekben. 

A családi rendszernek a működtetése - kiegyensúlyozása, ha tetszik s ha nem legtöbb esetben a nő feladata, természetesen kivételek mindig vannak.  Nyilván bizonyos generációk alapvetően ezt a családi mintát hozzák magukkal, míg másoknál életkorból fakadóan ez már erőteljesen átalakulóban van. A családi élet jól működő rendszerét gyakran akaszthatják meg kisebb vagy komolyabb, esetenként ez egész rendszer újraindítását követelő életesemények, nehézségek. A család életére és annak működésére a párkapcsolati, gyermeknevelési és  gazdasági kérdéseken túl hatással lehet, számtalan más olyan tényező mely a család határain ugyan kívül esik, de hat rá. 

Nőként többségünk feladatának, sőt küldetésének érzi, hogy az „anyahajó” jól működjön, és ha gyanús hangokat hallunk a motortérből, akkor azonnal végiggondoljuk, mi lehet a probléma és hogyan tudnánk ezt megoldani. Természetesen, ebben jó esetben a társunkkal vállvetve dolgozunk, de fülünk nekünk van ezekhez az apró zajokhoz.

Néha az is megesik mindannyiunkkal, hogy azt érezzük kész vége, képtelenek vagyunk ezt a monstrumot tovább navigálni, segítség ki akarunk szállni! Még az is előfordulhat, hogy már a korláton állunk azon töprengve vessük e a tengerbe magunkat vagy sem.  

Minden hajó másként működik, nincs jó vagy rossz konstrukció. Ne felejtsük el, ami nekünk megfelel és el tudjuk fogadni az jó.

Nincsenek jó vagy rossz megoldások csak számunkra megfelelőek. Ami nekünk bevált, az másnak teljesen alkalmatlannak bizonyulhat és fordítva.

Szóval mese nincs, az anya hajó nem állhat meg, hiába beteg a szakács, vagy ne adj isten elromlik  a radar. Menni kell, mert különben elsodor az áramlat. 

De ha ügyesen navigálunk - és miért ne menne ez nekünk - akkor biztonságban és stabilan tarthatjuk a hajónkat. És tudni fogjuk azt is, ha irányt kell váltanunk anélkül, hogy a nőiességünk bármiben csorbát szenvedne, vagy háttérbe szorulna eme komoly küldetésünk teljesítése közben.

Logisztikai szakreferens pozíció

A házasságkötést követő 1-9 hónap betanulási időt követően munkába állás, majd a szülészeti intézmény elhagyását követő 24 órán belül.

Határozatlan idejű munkaviszony. (Nem, nem tévedés! 18 év után sincs felmentési idő)

Munkarend folyamatos 0-24-ig, beteg, illetve fizetett szabadságot biztosítani nem tudunk.

Munkavégzés helyszíne:

 Konyha – fürdő - nappali által határolt központi üzemterület, illetve az éjszakai műszak ideje alatt a háló –  illetve  gyermekszoba részleg. Későbbikben megfelelő jártasság és munkatapasztalat megszerzése után van lehetőség az éjszakai műszak esetleges ritkítására  ill. átstrukturálására is. (igény szerint)

Elvárás:           - nagyfokú munkabírás

                         - kiemelkedő problémamegoldó készség és kreativitás

                         - jó kommunikációs képesség

                         - kötélidegzet, számfeletti felső végtag előny

      - alapfokú egészségügyi ismeret (vágott, horzsolt sebek, hányás,                  hasmenés, vírusinfekció, csalánkiütés)

      - pedagógus véna  (matematika, fizika, idegen nyelv, informatika,               szolfézs oktatási gyakorlat  előny)

      - magas szintű gasztronómiai szaktudás, jártasság a rendezvény-           szervezés  és cukrászati termékek előállítása területén

       -    anyagismeret (kaja-pia-sportszerek-autómárkák-komplett                   szaknévsor stb.)

      -    kereskedelmi és pénzügyi hozzáértés

      -    küzdőszellem (játszótér, szülői munkaközösség, sógornő. Elvetted a      fiam uzsonnáját? A férjemre pályázol te céda?)

      -    lakberendezésben tájékozottság

  -rutin az utazásszervezésben, táboroztatásban,       programszervezésben, animációban

Jelöltünk kiemelkedő empátiás készséggel és szociális érzékenységgel rendelkező, fizikálisan és mentálisan egyaránt felkészült, elhivatott a céghez és a márkához minden körülmények között lojális, annak jó hírére fokozottan ügyelő, érdekeit saját maga elé helyező pályázó.

Juttatások:

Cégünk  juttatás csomagja hosszútávú és biztos megélhetést biztosít önnek.

Céges autó gyermeküléssel, étkezési jegy, és szaloncukor.

Havi bruttó:      1.000.000 ölelés

                        120.000 puszi

                        1-30 szerelmes éjszaka

                        4 nyugis vasárnap reggel

                        1-4 jó együtt program

                        1-20 boldog délután 
                        Teljesítménytől függően:

                        évente egy csapatépítő trénig, nyaral a család tematikával,

                        évi egy kaotikus, de boldog karácsony,

                        csapatlétszámtól függően születésnapi zsúrok és meglepetés buli.

Kiemelkedő teljesítmény és helyettesítés biztosítása esetén 1 db romantikus vacsora kettesben.

Szupervíziós lehetőséget cégünk nem tud biztosítani, ezzel kapcsolatban érdeklődjön a legjobb barátnő státuszon lévő kolléganőnél. 

Ha megfelelsz a pályázati kiírásnak akkor Te is az a NŐ vagy aki végszükségben egy habverővel is tud tupírozni:-)))