2013. december 4., szerda

A reklám, a helyettes, a pót, és az ál Mikulás



Elég sajátos viszonyban vagyok az öreggel. És bár a mai napig nagyon kedves nekem, egy ideig eléggé hadilábon álltam a mostanság szokásos tevékenykedésével.

Egy darabig lelkesen jártunk a nyomában, és lelkiismeretesen megjelentünk az összes karácsonyi, fenyő és télapóünnepen, az oviban az iskolában, a cégnél, az egyetemen, az Ákádban, a kölyökklubban és minden létező helyen. Egy idő után ez engem egyre jobban kezdett frusztrálni, főleg ahogy elkezdtek sorjázni az egyre kellemetlenebb kérdések.

  Mint:

- Anya, akkor ez most az igazi Mikulás??

- De a suliban nem ilyen volt a kabátja.

- Anyúú a télapónak olyan a szemüvege, mint a tatának.

- Az árkádos Mikulás sokkal soványabb, mint amelyik az oviba jött.

- Anya ezek kamu télapók??

És akkor próbálj meg őszintének tűnni, nem hülyeséget mondani, és nem összetiporni a kis lelkében féltve őrzött, fantasztikus, szánnal földet körbe röppenő Télapó képét.

Bántott a dolog rendesen, és mérges is voltam. Mert őszintén szólva fölöslegesnek is tartottam ezt a fajta ” minden áron ünnep ha kell ha nem” módit. Döntöttem, befejeztük a mindenféle ünnepségekre járást, amennyire lehet legalábbis minimalizáltuk.

Egyrészt a fentebb okozott zűrzavar miatt, másrészt mert azt vettem észre, hogy a folyamatos zarándoklatban egész egyszerűen besokallnak az ünneptől.

És amikorra elérkezne a lényeg, hogy otthon, a mi kis fenyőnket körbe álljuk, addigra már szinte unott közönnyel szemlélik az eseményeket.


Így hát, csak is kizárólag a számunkra fontos, és kedves néhány rendezvényre vagyok hajlandó meghívást elfogadni. És nagyon igyekszem a jó öreg télapó, és a karácsony valódi renoméját eredeti fényében helyreállítani.


Persze azért nem teljesen reménytelen helyzet ez. A nagyok már ezer éve tudják, hogy én meg apa vagyunk a hunyók, a kicsi meg még az átmeneti állapotban van.  Tudja, hogy így van, de vannak pillanatok mikor nagyon szeretné hinni, hogy még is csak létezik a csoda. 

Én mindig azt mondtam nekik, hogy igazából a szívünkben lakik a télapó - ha hiszünk benne. Azért azt láthatják, hogy mit jelent hinni… hogy mama még a mai napig  a negyven éves kicsi lányának is a csizmájába csempészi a mikulás ajándékát. És, hogy a legnagyobb, közel tizennyolc éves fejjel még mindig benne van a játékban a kicsi kedvéért, és kiabálva rohan értük az emeletről: 

- Gyertek gyorsan, itt volt a Mikulás!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése