A konyha felé kanyarodva,
kezemben egy bögre forró teával, futó pillantást vetek a tükörbe. Bizony kár
volt!! Pillanatnyi döbbenet után, kénytelen vagyok mélyen elgondolkodni a
látottakon.
Ja, hogy mit láttam? Vázolom: kockás
flanel pizsi nadrág, hozzá illő rózsaszín majmos pólóval. Kék ultra vastag thermo köntös, és a koronája a kis szettemnek a lila pöttyös pehelycsizma.
(A pehelycsizma amúgy viccen
kívül okos kis találmány. Drága barátnőm Jézuskája hozta, ismerve ingatag hőháztartásomat.
Sajna nagyon bejött.)
Hát mit mondjak? Kezdtem azon
gondolkodni ez már a vég… és az én életemben már lehet, hogy soha nem tér
vissza a szatén köntös csipkés babydoll combó?
Borzongás futott végig a hátamon
a gondolattól, hogy az milyen iszonyatosan hideg viselet ilyenkor, de rögtön
utána meg attól, hogy ugyan vajon az én imádott uram mennyire tartja szexinek
és kívánatosnak kis nejét ebben az utánozhatatlan pehelycsizmás kis
összeállításban.
Hát inkább nem kérdeztem meg,
tőle. Hanem halálosan komoly ígéretet teszek magamnak, hogy március (na jó
időjárás függvényében április) végéig elsüllyesztem a gardrób mélyére a
pehelycsizmát, és azonnali hatállyal feltúrom a szekrény hátsó traktusát az ott
hányódó sajnálatos módon rendkívül vékony, de lényegesen csinosabb
hálóruhákért. Talán még azt a sötétkék szatén
köntöst is megtalálom.
Remélem, az uram kibírja
tavaszig….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése