Hold és Vér

Mielőtt bárki megijedne, nem egy érzékletes horror történettel kívánok szórakoztatni.

Igazából arról van szó, hogy olvastam a napokban egy cikket, ami ezt a két szép szimbólumot felhasználva, nagyon megfogott. A cikk elég erőteljes ezoterikus hangvételben tárgyalta a női szerepeinket, azok átalakulását az életciklus folyamán.

És valóban, Hold és Vér, része a női énünknek. Befolyásol minket a HOLDCIKLUS és életünk során női szerepeink kiteljesedése véráldozattal jár. Nem csak a szó átvitt, hanem a valódi értelmében is.

Ahogy növekszik a hold kezdetben vékonyka kis sarlója, úgy ébredezik a kislányban a nő, és hozzuk meg az áldozatot az első menstruáció olykor fájdalmas és titokzatos eseményével. 

Ahogyan telik a hold az égen egyre fényesebben, egyre kerekebben úgy növekszik az anyaságunk a méhünkkel együtt, és szüljük meg a kisbabánkat vérrel és fájdalommal.

És a FOGYÓ HOLDDAL együtt kell elfogadnunk szép lassan a bennünk zajló változásokat a menstruációnk elmaradását, és kiteljesedni a nőiesség egy másik dimenziójában, ahol az életünk során szerzett bölcsességünk, tapasztalataink jelentik a teljességet és az erőt.

Úgy érzem nekem most az a dolgom, hogy segítsem az egyenlőre még nagyon vékonyka, de egyre növekvő kis HOLDSARLÓMAT, hogy felkészülten, bátran és bizakodva fogadja majd az első véráldozatot. 

Az én feladatom elmondani, hogy ez milyen fontos része az életünknek, hogy természetesen kell megélnünk, nem szabad tehernek tekintenünk, mert csak így tudunk majd tovább lépni, ha eljön a TELIHOLD IDEJE.

És sokkal - sokkal türelmesebbnek kell lennem az én drága, szeretett ÚJHOLDAMMAL. Kinek még viszonylag új ez a szerep és nagyon nehezen szokja meg, hogy a gyakorlatias és tevékeny anyasága lassan - lassan átfordul, abba a bizonyos háttérbe húzódó bölcsességbe, tapasztalatba.

És nekem ki kell fejeznem, éreztetnem kell vele, hogy ez mennyire fontos a számomra, és mennyire szükségem van arra, amit ő ebben az életszakaszában, nekem a lányának adni tud.